De most rögtön kettő új nézőpontot osztanék meg veletek, amit kérlek, vegyetek fontolóra!
Az egyik:
Képzeljük magunkat a miniszterelnök helyébe. Tegyük fel, hogy nem ő a világ ura, hanem fölötte, mögötte is állnak érdekek és sakkoznak vele.
Akár azt gondoljuk, hogy ő egy főgonosz, akár azt, hogy egy reményteli ifjú, akinek visszafogottan sikerült a hazáját a nagyok sorába emelni, akárki akárhogy is vélekedik róla a szimpatikussági skálán, vagy azon túl, egy dolog biztos:
Ott ül, miközben mi tojással dobáljuk az ablakát és acsarkodunk.
Mire jó ez? Semmire.
És a másik:
Egy hatalomnak, ami meg akar osztani bennünket, nagyon jól jön az, hogy minden ember különböző. Mindenki máshogy reagál páldául ugyanarra az új törvényre, ezért jól össze lehet veszejteni az embereket, és nem veszik észre, hogy közben meg csak még inkább irányíthatóak lesznek. Lehet, hogy van egy ilyen hatalom, ami erre gyúr.
De mi lenne, ha a rombolás, szitkozódás helyett valami előremutató dolgot találnánk ki és kezdenénk el felépíteni? Nem egy pártért kell kiállni tűzön-vízen át, hanem saját magunkért! Tudom, hogy érdekembernek lenni elítélendő dolog, de saját magunkért nekünk magunknak kell kiállni! Lejárt annak az ideje, hogy "nem tudjuk mi legyen, de ez ne"!
Határozzuk el, hogy összerakjuk az országot! Határozzuk el, hogy felelősséget vállalunk saját magunkért és azért, hogy megtesszük,ami tőlünk telik! Határozzuk el, hogy elfogadjuk a segítséget, az új gondolatokat és kilépünk az áldozati szerepből (a saját magánéletünkkel kezdve)! Határozzuk el, hogy a saját hasznunkra fordítunk mindent, amit elsőre utáltunk! Határozzuk el, hogy kiabálás helyett csak csöndben példát mutatunk! Tegyél meg te is egy lépést magadért most azonnal! Ez az ország belülőnk áll! Akkor lesz rendben, ha mi külön-külön rendben leszünk!
Te, aki azt hitted, hogy bármit teszel, nem számít: DE! Számít! MINDEN. AMIT. TESZEL.