Már kicsi koromtól nagy volt az igazságérzetem. Észrevettem, ha valami nem frankó és elég hamar szóvá is tettem. Aztán nemrég azon kaptam magam, hogy az évek során problémalistázó lettem. Gyakorlatilag már főként arra fókuszáltam, hogy milyen igazságtalanságok esnek meg körülöttem, nehogy lemaradjak valamiről és ne tudjak kardoskodni. Aztán ebben egy idő után elfáradtam, és úgy döntöttem, hogy dehogy akarok én problémákkal foglalkozni, főleg nem máséival, főleg nem az összes körülöttem lévő emberével!

Ahogy így eltávolodtam a régi kedvenc hobbimtól, a "beleokoskodástól", egyszer csak az a benyomásom támadt, hogy valószínűleg nem is kell minden egyes igazságtalanságot egyesével megvizsgálni ahhoz, hogy megtudjuk magunkról, milyen emberek vagyunk. Nem kell belemenni a részletekbe, hogy ki mit mondott, mit tett ellenünk, hogy tolt ki velünk, vagy hogy képzeli, hogy mit mondott rólunk valaki másnak.

Csak annyi érdekes, hogy gyakran esnek-e meg ehhez hasonló elszomorító dolgok például velem. Ha igen, akkor az jelentheti azt, hogy valamiért ezeket az embereket vonzom be, ami nyilván problémás, de valamilyen esetleges játszmámban meg nagyon jó mellékszereplők.

Ebből a gondolatmenetből aztán egy sor felismerésem lett. Egy szó, mint száz: ha úgy találjuk, hogy csupa hülyével vagyunk körülvéve, akkor ez jelentheti azt, hogy valami nagyon érdekes játszmát játszunk... amiből nekünk kell kijönni, ha változást akarunk! Igen, már megint ott tartok, hogy magunkon kell állítani, ha valami nem tetszik az élet tükrében...

És ha jó az irány, akkor azt onnan fogjuk észrevenni, hogy hirtelen kevésbé lesznek hülyék. Hirtelen a dolgok elkezdenek kicsit jóra fordulni.

Téged mennyi hülye vesz körül?