Ezidáig fél életen át az elől menekültem, hogy örökös vagyok. Ez határozta meg az életemet, ez határozta meg az irányt, amit választanom "kellett", ez volt az, amiért szerettek, amiért utáltak, amiért sajnáltak és amiért irigyeltek. Emiatt voltam a figyelem központjában és emiatt kezdtem…

Láttatok már olyat, akinek mindene megvan, mégse boldog? Akinek adott volt a remek gyerekkor, a képességek, a kapcsolatok, a lehetőségek, mégsem találja a helyét? Aki céltalanul ténfereg a világban? Akire mindig úgy utaltok, hogy az XY gyereke? Felnőtt egy generáció a rendszerváltás után sikeressé…