Egész sok hozzám hasonlót látok magam körül. És újfent támadt egy világmegváltó gondolatom.
Mivel az én szüleim is a hozzájuk hasonlókkal barátkoztak, dolgoztak, ezért mindazok, akiket az ő gyerekeikként megismertem, elég hasonlóak hozzám.
Egy csomó mindenre van lehetőségük, de úgy tűnik, valahogy nem elégedettek. Úgy tűnik, nem találják magukat. Csinálnak dolgokat, el is érnek vele felmutatható erdményeket, de a dolog valahogy általában zsákutcába fut, unalmas lesz, érdektelenné válik és ezért újra meg újra "új életet kezdenek". Hol egy új projekttel, hogy el úgy országgal, ahova költözni lehet, hol csak egy új lakással, vagy egy új csajjal... De valahogy sose tűnik úgy, hogy megállapodtak valaki, vagy valami mellett. És ebben az is benne van, hogy lehet, hogy rossztól kérnek tanácsot, mint anno én...
Még fiatalok vagyunk, ezért egész jól boldogulunk biztos pontok nélkül, de szerintem hamarosan eljön annak az ideje, hogy a sok változóból legalább egy állandó legyen.
Különösen azért, mert ezekben az emberekben nagy lehetőség rejlik. Jó oktatást kaptunk, máshogy látjuk a világot, meglenne a forrás és a kapcsolati háló is, hogy valami igazán klasszat tudjunk létrehozni. Mintha csak arra várnának, hogy valaki beindítsa a folyamatot... hogy ellökje az első dominót...
Mi lenne, ha ezek az emberek megtalálnák magukat? Ha arra jutnának, hogy ha már nem kell saját magukat megalapozni, akkor tehetnének valamit a közösség érdekében? Olyanok lehetnének, mint megannyi kortárs kis Széchenyi István például... és nem arról beszélek, hogy feltétlen a politikába kellene belefolyni. Ezer meg egy módon lehet a közösséget szolgálni.
Ha meg tudnánk közelíteni ebből az irányból... Ha ennek érdekében tudnánk rendezni az eddigi információinkat akár a közgazdaság, akár a jog területén... Ha erre a célra tudnánk felhasználni a sales-es tapasztalatainkat... Ha nem kezdenénk el aggódni azon, hogy ami idáig megvan, csak az el ne vesszen, hanem tovább néznénk elére, és eggyel nagyobbat álmodnánk... Ha nem attól tartanánk, hogy célpontok leszünk...
Nehéz ezt a dolgot felvállalni. És el se lehet mondani, hogy miféleképpen nehéz, hogy megértse az, aki nem ebben a cipőben jár. Mégis mitől lehet nehéz?
Nehéz, mert az emberen rajta van a nyomás, hogy tisztelettel bánjon a lehetőségeivel.
Nehéz, mert olyan dologhoz kell nyúlni, amiről az iskolában marhára nem tanultunk soha.
Nehéz, mert úgy kell újat mutatni, hogy közben olyanokkal vagyunk körülvéve, akiknek a múltban vannak a sikereik.
Nehéz, mert mindezt úgy kell összehozni, hogy a régi szabályok nem érvényesek, az újakra maeg menet közben magunknak kell rájönni.
Ti mit tennétek a helyemben? Merrefelé tennétek meg az első lépést?
