Veronika mondja

Veronika mondja

5 dolog, amit jobb lett volna, ha előbb tudok

2019. március 23. - Veronika Vass

54256195_797208523979432_7229653844458733568_n.jpgAmikor faterom meghalt, vadonatúj szituációba csöppentem bele. 17 évesen örököltem egy csomó mindent, amit maga után hagyott, amivel halvány lila fingom sem volt, hogy mit kell kezdeni. Igazából azt hiszem, az életre sem voltam egyáltalán felkészülve, de mindezekre a feladatokra meg pláne nem. Majd két évtizeddel később már látom, mi mindent kellett volna tudnom, mi mindenre lesz szüksége annak, aki egyszer hozzám hasonló helyzetben találja magát.

1. Pénzügyi ismeretek. Nem kell közgáz diploma ahhoz, hogy valaki elboldoguljon, de jó, ha tudja, nagyjából hogy működik a világ. Hogy működnek a pénzügyi termékek, hogy áramlik a pénz, mit érdemes csinálni vele és mit nem. Mindig van valami top dolog, ami "tuti nyerő befektetés", mindig vannak emberek, akik készek nekünk tanácsot adni, de ha mi magunk nem tudjuk, mit akarunk, vagy mit kell tennünk, akkor az egész veszett fejsze nyele.

2. Felelősség. Kívülről úgy látszik, hogy a leggazdagabb emberek a leglazábbak, ezért néha azt a benyomást keltik bennünk, hogy jobb mindenre tenni nagy ívben, majd lesz valami. De egy ilyen örökséghez nem lehet úgy hozzáállni, hogy "majd lesz valami", "nem is tudom, mi legyen". Illetve hozzá lehet, de akkor nem fogtok jól járni, higgyétek el nekem.

3.  Emberismeret és kommunikáció. Nagyon fontos kiválogatni azokat az embereket, akikben meg lehet bízni és érdemes tudni, hogyan lehet velük sikeresen kommunikálni. Egyedül általában kevesek vagyunk, de együtt, egy jó társaságban csodákat lehet művelni.

4. Vezetés, irányítás. Ezeket az embereket általában vezetni is kell. Át kell vállalni némi irányítást az egész dolog felett, hiszen végül is mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. És jobb megelőzni a bajt, mint a végén ujjal mutogatni egymásra.

5. Önismeret, célok. Ha a fentiek mind meg is vannak, de nem tudjuk, kik vagyunk és hova tartunk, akkor nagyon hamar bele lehet abba unni, hogy valami igazán bonyolult, sokrétű dologgal bajlódjunk. Eljöhet egy pont, amikor könnyebb legyinteni és visszasírni azt az időt, amikor még csak a zsebpénzt számolgattuk, hogy kijön-e belőle még egy béka gumicukor.

 

Mindezeket tanultam az elmúlt években. Egyáltalán nem állítom, hogy a végére értem, hiszen jó pap holtig tanul. Most is toronyban állnak a könyvek a nappalimban az asztalon, emellett folyamatosan tanfolyamon vagyok, és nem tudom, fogom-e valaha úgy érezni, hogy most már teljesen ismerem magam. Emellett hobbi szinten még sportolok is, hiszen az egészség fontos. Néha egy futóverseny, egy Balaton-átúszás még befér.

Nem akarom, hogy bárki megijedjen attól, mi mindent kell tudni. Én is az első lépéssel kezdtem. Mi a legégetőbb probléma? Találd meg itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://veronikamondja.blog.hu/api/trackback/id/tr7114711397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

segar 2019.11.02. 15:48:45

B@szott jó! - Csak hogy ne legyek stílusfüggetlen. Szóval annyi kiderült, hogy nem véletlenül magas a homlokod, ott van egy egoista biatch. Aki az átlagnál jóval szórakoztatóbban okos (és manapság ritka jól ír, sőt helyesen is). Majd ha még eszembe jutsz, beléd olvasok.
süti beállítások módosítása