Az emberben rengeteg energia van, sok mindenre képes. Különösen azok látják ezt, akik a mai iskolarendszerben gyerekek, vagy szülők. Egységnyi idő alatt többszöröse dolgot tudnak elvégezni, mint az egyedülálló felnőttek gondolnák.

Mivel viszont sokszor nem tudjuk, milyen értelmes dologra fordíthatnánk ezt a nagy képességet, unaloműzőként mindenféle dolgokba keveredünk. Levezetjük (elpazaroljuk) az energiát olyan dolgokra, amik inkább csak hátráltatnak.

Nagyon hamar ezek a dolgok válnak életünk valóságává, olyan problémákká, amikből úgy tűnik, nem tudunk kilépni. És nem csak azért problémák, mert bajt okozunk vele magunkank. Hanem azért, mert másoknak is bajt okozunk, akik észrevétlenül bevonódnak azért, mert jó emberek akarnak lenni.

1. "Segítünk". Nem véletlen az idézőjel. Sokszor amit segítségnek szánunk, valójában csak a másik ember benntartása a gödörben. Egy csomó munkánk van vele, ráadásul még őt is visszatartjuk! Elvégzünk helyette dolgokat, felmentjük a következményei alól, ezért nincs alkalma megérteni a világ működését és azt hiszi, minden rendben van így. A világ nem így működik. A világ általában nem azt jutalmazza, ha valaki szerencsétlen és béna, úgyhogy így viselkedni átverés. Azt segítsd, jutalmazd, aki törekszik!
2. Vonzzuk és üldözzük az igazságtalanságot. Ha rááll a szemünk, hogy ki kivel hol igazságtalan és szemét, akkor egy idő után szinte csak ezt látjuk. Még a jó dolgokat is csak úgy fogjuk tudni észrevenni, hogy valami keserű megjegyzést fűzünk hozzá. Ezzel ugyanaz a baj, mint az előző ponttal. A saját világunkat tesszük ilyenné és egy pont után eltávolodnak az ismerőseink, mert egy ilyen világban nem szívesen látogatnak el hozzánk. Tehetsz ez ellen!
3. Feláldozzuk magunkat. Van, amikor úgy érezzük, annyi mindent adott nekünk az élet, hogy vissza kell adnunk belőle. Ez eddig egy remek gondolat. De senki nem várja, hogy azt adjuk, hogy ezt a remek életet elpazaroljuk! Hogy valaki boxzsákjai legyünk, vagy hogy több diplomával valakit naponta alázzanak, csak mert mondjuk nő. Senki nem várja hogy szenvedjünk, sőt! Ahhoz, hogy előrébb tudjuk vinni a világot, hogy vissza tudjunk adni, ahhoz nekünk magunkak is kell, hogy legyen! Legalább valamicske boldogság!
4. Bizonygatunk. Mindenkinek az életében vannak olyanok, akik leértékelték. Akik úgy tették ezt, hogy valamiért fontos a véleményük. És ilyenkor elkezdünk felépíteni dolgokat arra, hogy jobb színben tűnjünk fel. Ezzel elvállaljuk a szerepet, amit ránk szabtak és állandósítjuk a helyzetet. Emiatt belénk ivódik, hogy mi kevesebbek vagyunk, és az, hogy a másik valamiért több. Pedig általában nem azok kritizálnak, akik többet értek el, hanem akik valamiért bizonytalanok. Ne ringassuk őket abba a hitbe, hogy jó a módszerük! Aki leértékel, annak lehet, hogy simán csak nem reális, amit te csinálsz. Én még nem vagyok maratonista, de már most is vannak, akik értetlenkednek a futásommal kapcsolatban. Minek futok ennyit... Tönkremegy a térdem. És én csak futok tovább!
5. Igazolunk. Károgunk a világ szörnyűségeiről és panaszkodunk. Ezzel igazoljuk a boldogtalanságunkat és azt, hogy nem teszünk semmit a változásért. Úgyis értelmetlen. Ezzel a gondolkodással bezárjuk saját magunkat abba a szörnyű világba, amiről beszélünk, és minél szélesebb körben terjesztjük a gondolatainkat, annál több ember cibálunk lefelé ugyanebbe a gödörbe, ahol a világ gonosz és az élet reménytelen. Remek, hogy ezzel hatást lehet elérni, hogy ezzel tapasztalt bölcsnek tudjuk beállítani magunkat a naiv tudatlanokkal szemben. De egymás ijesztgetésében nincs semmi felemelő. Biztass inkább!

Ezekkel a problémákkal az a helyzet, hogy meg lehet őket oldani. Ezekből a játszmákból ki lehet szállni. Meg lehet ismerni őket és el lehet kerülni azért, hogy innentől valami kicsit jobb dologba keveredjünk inkább.

Van egy játszmád, amit lecserélnél? Ami nélkül simán meglennél? Kezdd egy kicsivel, és keress helyette egy másikat itt.