Amikor az ember beáll a pofon rossz oldalára, akkor az feltűnik. És lehet mindenkit hibáztatni ekkor, de mi magunk mentünk oda a lábunkkal valami olyan ötlettől vezérelve, amit jól levezettünk magunknak, hogy miért lesz jó. De valójában nem jó. Se valósan, se átvitt értelemben, se elméletileg, sehogy.

(Fotó: Vass Gábor)

Ha valaki a pofon rossz oldalán áll, azt például ezekből lehet észrevenni:

1. Panaszokkal találnak meg olyan emberek, akiknek nem lennél a helyében. Lehet, hogy csak egy ember, lehet, hogy a többség. És jó ember akarsz lenni, ezért meghallgatod, mert ki vagy te, hogy ítélkezz, és ki vagy te, hogy megtagadd a segítséget egy szenvedőtől. Ezzel azt okozod magadnak, hogy mivel a te figyelmedet ezen jelek szerint fel lehet kelteni rossz hírekkel, ezért meg fognak vele találni. És mindig azzal fognak megtalálni. És amikor a jó dolgok történnek, azt valaki más fogja meghallgatni.
2. Sok hűhó semmiért. Lehet, hogy azon kapod magad, hogy segíteni is akarsz. Mert van ötleted és pár dolgot meg is tudsz tenni. És éppen csak annyi értelme van, hogy a lelkiismereted nem hagyja, hogy leállj. Lehet, hogy egyedül küzdesz, lehet, hogy összeállsz másokkal, de valahogy az eredmény mégis sokkal kisebb, mint a belefeccölt energia. Jelentéktelen. A végén pedig ott állsz, és egyedül magadra lehetsz mérges, mert ezt senki sem kérte, te mégis megtetted, ráment az időd, energiád és a végén úgy érzed: kár volt.
3. Nem tudod megmondani, miért csinálod. Annak, ha a pofon rossz oldalára állsz, biztos van valami jó oka. Valami rejtett előny, amit legalábbis egy darabig élvezni remélsz. Hogy jó embernek tűnsz fel. Hogy fontos leszel. Hogy érdeklődést keltesz. Vagy hogy a végén kisül ebből valami. De végül vagy nagyon ködösen, vagy sehogy sem tudod megmondani, hogy igazából miért is jó ez neked. Mert nem jó. Csak valahogy belekeveredtél és nem volt lelkiismereted kiszállni idáig. És ahogy mindenki megszokta, hogy ott vagy, már-már önzőségnek is tartod.
4. Hibáztatnak. Amikor erre ráeszmélsz és kezdesz változtatni a dolgon, akkor lehet, hogy hibáztatni fognak. Lehet, hogy elmondják, hogy milyen hülye voltál, vagy hogy nem csináltad rendesen. Nekem mindkettőhöz volt szerencsém. Így se jó, úgy se jó. Nyuszikán van sapka, nincs sapka. Ezt biztos könnyen magadra tudod venni, lehet, hogy úgy érzed, jogos. De végső soron ez a te életed. Te döntöd el, mivel töltöd. Ha fölöslegesen akarsz megszakadni valamiben, amig még egy csomó frusztrációt is okoz neked, jogod van hozzá. És ahhoz is, ha ezen változtatni akarsz.
5. Érzed, hogy borzasztó, de nem tudod, "ugyan mi mást tehetnél". Elhiszem. A társadalom úgy van összerakva, hogy a problémákra legtöbbször nem kapunk valós megoldásokat, csak annyit, hogy "hát ez van, ezt kell szeretni". Ezt egy darabig biztos lehet mondogatni, de amikor már szakad a cérna, akkor ennél valami több kell. Információ arról, hogy mi történik, miért történik, és hogyan mászhatok ki belőle én, aki már észleltem, hogy nem oké. És ha el is indulsz, kell rengeteg kitartás, mire mindent összeszedsz arról, ami foglalkoztat. Mert volt időd jól belekeveredni.

Amikor az ember beáll a pofon rossz oldalára, akkor az feltűnik. És lehet mindenkit hibáztatni ekkor, de mi magunk mentünk oda a lábunkkal valami olyan ötlettől vezérelve, amit jól levezettünk magunknak, hogy miért lesz jó. De valójában nem jó. Se valósan, se átvitt értelemben, se elméletileg, sehogy.

A pofonnak semelyik oldalán nem kell állni.