A mai világban minden a pénz körül forog. Akinek van, azért, akinek nincs, azért.
Ezért valahogy természetes, hogy ha célok kitalálásán törpölünk, akkor nem nagyon hagyjuk ki azt a szempontot, hogy mennyit lehet vele keresni. Sőt, van, hogy kizárólag ez alapján ítéljük meg a dolgot.
Ezzel az a baj, hogy akit a pénz nem motivál, az hirtelen úgy egyáltalán elveszíti a motivációját. Pedig lennének még dolgok a világban, amit lehetne tenni. És lehet, hogy mellékesen ezek amúgy nem is fizetnének rosszul. De mivel semmi egyébbel, csak a pénzzel határozzuk meg, hogy minek van értelme, nagyon hamar kilyukadunk oda, hogy bár a pénz nem motivál, de amivel nem lehet belőle sokat szerezni, annak nincs is értelme.
Na, ezen a ponton nagyon jól csapdába lehet esni, és bele lehet fogni mindenféle önpusztító tevékenységekbe, csak simán csak az élet elpazarlásába. Én úgy látom, hogy elég sokan vannak ezen a ponton. A társadalom pedig csak azt látja, hogy szép reményű fiatalok tengetik a napjaikat semmittevés közepette ahelyett, hogy valami értelmes dolgot csinálnának.
Némelyeknek talán elkalandozik a gondolatuk oda, hogy a világot kéne megmenteni, nekem is voltak néha ilyen ötleteim. Ez klassz. De honnan álljak neki? Kivel tudnám együtt csinálni? Honnan lesz meg hozzá a tudásom? Az egész hirtelen olyan hatalmas feladatnak néz ki, hogy hozzá se tudunk nyúlni.
Anno ezért fogtam én is mlm-be. Tetszett az ötlet, hogy azzal kereshetek pénzt, hogy másoknak segítek. Szerettem volna egy magasabb szintre emelni a dolgot, de azokat az embereket, akikről itt beszélek, nem motiválja, hogy dolgokat áruljanak. Nem motiválja, hogy hosszú időre bebetonozzák magukat valahova, ahol majd kemény munkával talán valami töredéke sikert el lehet érni, mint amiért ők hajlandóak megmozdulni.
Az pedig az esetek nagy részében fel sem merül, hogy az életet onnan kéne elkezdeni, ahonnan elindultak, nem pedig visszalépni csak azért, mert a világ a vállukra helyezte a nyomást, hogy bizonyítsanak valamiben, amikor nekik máshol lenne feladatuk. Ez alatt azt értem, hogy sokszor hallottam olyat, hogy gazdag szülők alapítványra, stb-re akarják hagyni a vagyont, a kedves gyerekek meg kezdjék csak elölről és hozzák össze maguknak. Értem én, hogy a gyerekektől eredményt várnak, de miért nem hozhatnak össze ott eredményt, ahova születtek? Miért hajítanánk ki őket a megszokott környezetből valahova, ahol addig nem volt dolguk? Azt gondoljuk, hogy a gazdag gyerekeknek ez az egy lehetőségük van, hogy bebizonyítsák, hogy tudnak keményen dolgozni? Ugyan...
Pedig itt egy remek, lehetőségekkel teli rétegről van szó. Ha kapnának valami magukhoz való célt, akkor valószínűleg a világot meg tudnák váltani kétszer. Csak eddig még nem találták meg. Nem tudom, tudják-e egyáltalán, hol keressék.
