Van a világban némi ellentmondás abban, ahogyan a pénzről gondolkodunk. Tömegek hibáztatják sanyarú sorsukért, a kiváltságosak, akiknek pedig több van a kelleténél, sokszor csak nem értik, elszórják és a végén ugyanoda lukadnak ki: a pénz az oka mindennek.

Megvetjük azt, aki tudja irányítani, lenézzük azt, aki bevallja, hogy szereti, és bár még véletlen sem szeretnénk olyannak tűnni, a lelkünk mélyén mégis sóvárgunk azok után a dolgok után, amiket többségében nem más, mint a pénz tudna megadni nekünk.

 Én azt hiszem, az egészet jobban meg lehet érteni, ha úgy kezeljük a pénzt, mintha egy mesebeli barát lenne. Hogy bánunk vele? Hogy érezné magát? Te akarnál a helyében barátkozni, ha ugyanúgy, mint a többség a pénzt...

1. Hülyének néznélek? Ha feltételezném, hogy minden logika nélkül, részegen ténferegsz ide-oda, hasraütés szerűen csinálsz dolgokat és a legnagyobb idiótákkal barátkozol, és cserben hagyod a jókat... akarnál a barátom lenni?
2. Ha hibáztatnálak? Ha téged okolnálak mindenért, ami velem történt, vagy amiből kimaradtam, vagy azt mondanám, hogy a te hibád, hogy az életem rossz... akarnál velem barátkozni?
3. Ha félnék tőled. Mert tudnám, hogy jobban ismersz bárkinél és álcázni akarnám magam, ezért lejáratnálak jó előre... akarnál a barátom lenni?
4. Ha leértékelnélek? Ha folyton elmondanám, mennyire fölösleges vagy, hogy nélküled jobb lenne, iszen úgysem teszel boldoggá, akkor akarnál a barátom lenni?
5. Ha újra és újra oda küldenélek, ahol nem maradsz szívesen? Oda, ahonnan már rég elzavartak, vagy oda, ahol soha nem is volt helyed, akkor visszatérnél hozzám barátkozni?
6. Ha ismeretlenül ítélnélek meg? Ha csak találgatnék, okoskodnék, a jó ötletekért learatnám a babért, a rosszakért pedig téged okolnálak puszta megérzések és a bizonyítványom magyarázása alapján, akarnál a barátom lenni?

Te hogy viselkedsz a pénzzel? Jó barátja vagy? Akar veled barátkozni?