Emlékszem egy beszélgetésre, amikor még javában benne voltam egy teljesen fölösleges, de cserébe sok energiát igénylő játszmámban. A beszélgetés arról zajlott, hogy napi pár órát rá kellene szánnom egy bizonyos tanfolyamra, az milyen jó lenne nekem. Igen, én is láttam, hogy jó lenne nekem, de amikor szóba került, hogy napi! pár! órát! kellene ezzel tölteni, akkor nem értettem. Hogyan? Mikor? Hát ez nem ilyen egyszerű! Az nem úgy megy ám!

Nos, arra a tanfolyamra akkor nem mentem el. Elkezdtem viszont másikakat, kisebbeket, egyiket a másik után, és így apró lépésenként eljutottam oda, hogy egy ponton teljesen kiszálltam abból a konkrét, teljesen fölösleges, de cserébe sok energiát igénylő játszmából. Már csak ettől sokkal jobb lett az életem, hogy ebből az egyetlen játszmából kiszálltam! Nem szánok rá egy csomó időt, pénzt, energiát, figyelmet, úgyhogy mindezeket valami értelmesebbre tudom fordítani.

Nagyjából ezzel egy időben vettem észre azt, hogy tudásilag valami még többre vágyom. Százával voltak a kisebb felismeréseim, de valami világrengetőbbet szerettem volna. Olyat, amiről már esetleg nem kell másoknak mesélni, mert látják, amikor rám néznek. Szerintem te is ismered ezt az érzést.

Amikor az ember tanul, de egy idő után már úgy érzi, nem tud ugyanezen a szinten továbblépni. Például ha eddig könyveket olvasott a témában, akkor nyitott lesz, hogy elmenjen egy rövid előadásra. Ha már járt előadásokra, akkor esetleg bevállal egy kisebb tanfolyamot. Aztán egy komolyabbat. Ha már több komolyabb tanfolyamon túl van, esetleg rutinná vált, hogy ezeket nézi és beiratkozik, akkor hátha lehet még egy szintet ugrani felfelé... 

És eközben azt veszi észre, hogy az elmúlt néhány évben az élete gyökeres fordulatot vett. Kiszállt néhány teljesen fölösleges, de cserébe sok energiát igénylő játszmából. A megmaradt energiáját tudás megszerzésére és építő dolgokra tudja fordítani. Már egy kicsit jobban érti, hogy mennek a dolgok, ezért amiket kitalál, működni tudnak. Már nem fél és nem ideges nonstop, és valahogy az emberek is varázslatos módon megváltoznak körülötte. Először csak egy picit.

És ez még csak az út eleje. Én így léptem rá.