Pár évvel ezelőtt eljött az a pont, amikor úgy éreztem, hogy mindenki hülye, csak én vagyok helikopter. Akkor épp egy sales bizniszt toltam, meg voltam győződve, hogy a termék milyen klassz (a mai napig használom), de a vevőjelöltek csak nem akarták megvenni. Mindenki hasonlóan reagált, ami számomra elég érthetetlen volt. "Majd beszélünk", és soha többé nem vették fel a telefont.

Nos, itt kezdett gyanús lenni, hogy bennem lehet valami, amire így reagálnak. Arra gondoltam: nem lehet, hogy mindenki pont ugyanúgy hülye! Nem értettem, mert a marha nagy jószándék vezérelt, amikor próbáltam őket megdumálni, de az eredmény hiánya magáért beszélt.

Tehát ekkor elhatároztam, hogy mindenért én vagyok a hibás. Elkezdtem külső emberek (barátok, különféle okos emberek) véleményét kérni, ehhez persze sok mindent részletesen el kellett nekik mesélnem, hogy tényleg átlássák a helyzetet.

Egy szó, mint száz, végül ki is derült, mit csináltam rosszul és azóta - bár nem űzök semmilyen sales bizniszt, ha valakit meg akarok dumálni valamire, általában sikerül. Szóval nekem ez a gondolatmenet bevált.

*** 

Azért írom ezt le, mert lehet, hogy sokaknak nem tetszik, hogy babusgatás és bólogatás helyett mindig oda lyukadok ki, hogy a "te életedért te vagy a felelős". Lehet, hogy első ránézésre könnyebb azt mondani, hogy "hát a másik hülye". Lehet, hogy nagyon meg tudjuk magyarázni, miért a másiknak kellene állítani magán.

De ha már így alakult, akkor tulajdonképpen ebből a két dologból lehet válogatni: mutogatunk másra, magyarázkodunk és semmi nem változik, vagy... vagy ti is eldöntitek ezt ugyanígy és varázslatos dolgok kezdenek el történni.

Melyik legyen?