Legyél boldog! Mindjárt kifejtem, miért.

Az emberbe elég jól belesulykolják a jószándékúak, hogy neki milyen jó. Hogy mit rinyál? Hogy mások ennél sokkal rosszabb körülmények között élnek és nem panaszkodnak!

Úgyhogy az ember egy idő után úgy gondolja, hogy nincs is joga rosszul érezni magát. És hogy örüljön, hogy ez a legnagyobb problémája. Ettől viszont nem fogja jól sem érezni magát! Hiszen ha nem vethet fel problémákat, nem is kaphat megoldásokat. Furcsa egy csapda. És a végére valahogy elkönyveljük, hogy lehet, hogy velünk minden rendben van.

Emellett folyton látja, hogy másoknak rossz (különösen a panaszkodókról lehet sokat tudni), és mivel másoknak talán lenne joguk jól érezniük magukat, elkezd a mások életébe beleokoskodni, hogy hátha legalább az jobb lesz. Mert ugye neki már úgyis mindegy. Mit is tehetne?

Hát én is ezt csináltam. Ezzel több baj is van. 

Először is az, hogy ha valaki nem boldog és úgy akarja mások életét megmenteni, akkor egyszerűen csak nem hiteles. Akkor hiába beszél. Falra hányt borsó. Időpocsékolás. Pótcselekvés.

A másik baj pedig az, hogy ha az ember nem a saját életének az alakításával foglalkozik, akkor végül általában véve egyáltalán nem lesz boldog. És ha az ember nem boldog, akkor a kiül az arcára és mások lehet, hogy simán csak bunkónak nézik.

Ez egy önmagát gerjesztő folyamat, hiszen boldogtalan emberek között több a konfliktus, és hiába is gondolják, nem tudnak segíteni, csak macerálnak másokat. És itt egy nagy ugrással eljutunk oda, hogy mi is a baj ezzel az országgal.

Ezzel az országgal nem az a baj, hogy néhányan nem úgy vezetik, ahogy mi jónak gondoljuk. Ezzel az országgal az a baj, hogy például a fent említett logika mentén senki nem teszi meg magáért, amit tehetne, hanem a mások életébe okoskodik bele teljesen fölöslegesen. Mert valamilyen kifacsart logika mentén nem gondoljuk, hogy jogunkban áll boldogabbnak lenni, amíg vannak éhező gyerekek. Vagy amíg van korrupció.

Egy ország nem lesz rendben, amíg a lakói nincsenek rendben. Amíg megmagyarázzuk, hogy mit számít egy kis (nagy) súlyfölösleg. Amíg normális, hogy a legnépszerűbb csapatsport az ivás... Amíg a problémákat elnyomni akarják, nem megoldani, mert azt hiszik, akkor senki nem veszi észre... És amíg maga a megtesztesült antikrisztus az, aki ezt egyáltalán szóba meri hozni. Hát hogy akarhatja még a maradék kis jóérzésünket is elvenni tőlünk? Hogy mer egy kalap alá vesz ezzel a sok idiótával? Nem hiába mondják azt, hogy mindenki a saját portáján söprögessen! És hogy miért kenem én az ország hanyatló állapotát minden egyes állampolgárra?

Ezért:

Egy szög miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a lovas elveszett. A lovas miatt a csata elveszett. A csata miatt az ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószeget! (angol népköltés)

Hosszú út volt, amíg én magam is eljutottam oda, hogy jogom van a saját problémáimat megoldani mielőtt másoknak segítek. Hogy jogom van nem a vállamra venni mindenki nyűgjét, hogy jogom van néha direkt nem felvenni a telefont. De azóta sokkal jobban érzem magam és azóta valahogy a dolgok "varázslatosan jóra fordulnak".