Egész életemben azt láttam, hogy az emberek hatalmas figyelmet szentelnek a negatív dolgoknak. Már az óvodában azt figyelték, miből vagyok gyenge. Az iskola is erről szól. Az egyetemen néhány tanár igyekszik úgy kérdezni, hogy kiderítse, mi az az egy dolog, amit nem tudunk. A munkában pedig szinte csak a rossz dolgokat teszik szóvá. Minden életkorban nagy kincs azt hallani, hogy valami jól sikerült, hogy remek, nagyszerű munka, csak így tovább.

(Fotó: Vass Gábor)

Ezt persze mindenki azonnal a jó szándékkal magyarázza. Tudom, én is sokáig ezt tettem. Ezt hívjuk építő kritikának, meg figyelmességnek, meg tanításnak. De akárhogy is magyarázzuk, a negatívra figyelésnek a következményei is negatívak.

1. A rossz hírek lehúzzák az energiádat, a kedvedet, ha meghallgatod őket. Ha semmit nem is teszel, csak ott ülsz és hallgatod, már akkor is marha kellemetlen, fárasztó és nyomasztó.
2. Ha rendszeresen előfordul, akkor ráadásul mások meg fogják jegyezni, hogy téged ezek a hírek érdekelnek és egyre többel fognak megtalálni. Elmesélni az igazságtalanságaikat, a szörnyűségeiket, a peches napjaikat, vagy a fájdalmaikat.
3. Előbb-utóbb csupa szerencsétlen és sikertelen ember fog körülvenni, akik sokszor kisebb-nagyobb mértékben támaszkodni kezdenek rád, és tőled teszik függővé a boldogulásukat. Ne legyenek illúzióid: amikor jó hírek lesznek, vagy kimásznak a bajból, már egyáltalán nem biztos, hogy téged fognak keresni. 
4. Te magad is szerencsétlenné és sikertelenné kezdesz válni. Kezdjük rögtön azzal, hogy nem fogadják meg a tanácsaidat soha. A segítségedre és idődre persze igényt tartanak, ezért egyre több dolgod lesz velük. Amikor baráti, vagy munkatársi kapcsolatot akarsz velük kialakítani, akkor pedig elindul a lavina. Nagyon terhes folyton ilyen emberek társaságában lenni, átvenni tőlük a stresszt. Erre rámehet a jó kedved, a hatékonyságod, az egészséged.
5. A világképed drámaian megváltozik. Olyan világ alakul ki körülötted, amiben rossz élni. Ahol minden ember szemét, ahol mindig csak baj van, ahol semmi nem megy egyszerűen, és aki mást gondol, az álomvilágban él.
6. Keserű leszel és kiábrándult. Elveszted a reményt. Nyilván egy ilyen világban nagyon nehéz is lenne megtartani. Egy ilyen világban az emberek félelemmel állnak egymáshoz, az ismerőseikre dühösek és nem várnak a világtól semmi jót úgy összességében. A "megoldások" a másik megleckéztetéséről szólnak és még magunknak is hajlandóak vagyunk kárt okozni, ha a másiknak még nagyobbat tudunk. Viszont ha csupa ilyen szándékot sugárzunk kifelé, akkor visszakapni se fogunk semmi jót. Az emberek nem szeretik a kritikát kis dózisban sem, de a nagy dózistól egyenesen menekülni fognak. És ezzel körebér az önbeteljesítő jóslat: mindenki utálatos, hálátlan és gonosz lesz.
7. Elvesztünk minden kontrollt. Ezek után minden, amit el tudunk mondani, az lesz, hogy "nem tehetek semmit". Már csak a másikra mutogatás marad és a dühös átkozódás. A hiábavaló elvárása annak, hogy valaki más majd varázslatos módon meghasonlik, felvállalja a hibákat és önként jóra fordít mindent, hogy aztán dicsőségesen állhassunk a dolgok felett: mi megmondtuk.
8. Kialakul a párhuzamos univerzum. Egy párhuzamos univerzumban mindennek saját jelentést adunk, figyelmen kívül hagyva azokat a természeti törvényeket, amik emberöltők óta uralkodnak a világban. Egy párhuzamos univerzumban nekünk mindig igazunk van, a másik mindig téved és egyedül az ő feladata helyrehozni mindent. A párhuzamos univerzumban nincsenek egyetértések, nincsenek kompromisszumok, nincsenek megoldások és nincsen megbocsátás. Mindemellett egy fő-fő baj is van ezzel: az, hogy a párhuzamos univerzumban teljesen egyedül vagyunk.

Tudom, hogy a társadalom azt tanítja, hogy a rossz hírekre jól kell figyelni, mert tudni kell, résen kell lenni, tanulni lehet belőle, segíteni a rászorulókon, stb. Ezer ok van rá, nehogy figyelmen kívül hagyjunk egyet is, és a média megteszi azt a szívességet, hogy igyekszik mindet elénk tenni, ami véletlen az ismerősi körünk hatósugarain kívül történt. Tudom, hogy nagy a kísértés. De te, aki ezt olvasod, gondold át. És próbálj meg tenni egy lépést.