"Aki másokat ismer okos. Aki magát ismeri bölcs. Aki másokat legyőz, erős. Aki önmagát legyőzi, hős." Lao-ce
Nos, miután én ilyen marhára kiokosodtam, újra és újra azzal fordulnak hozzám az ismerőseim, hogy "szerinted mihez kezdjek vele...?" Egy kibírhatatlan rokonnal, egy idióta főnökkel, vagy a szomszéddal, akivel évek óta nem jut dűlőre.
Mindig az volna a dolog lényege, hogy "én" hogy tudnám azt elérni, hogy "ő" azt csinálja, amit én akarok.
Ahhoz, hogy ez összejöhessen, ezekkel a bonyolultan gondolkodó többi emberekkel kell valahogy zöld ágra vergődni. Ez nem egyszerű.
Többféle kommunikációs képzésen vehet részt az, akit ez a téma érdekel, de még mielőtt nagyon nekiveselkednénk, elárulom, nekem mi vált be 100%.
A többi emberrel, a viselkedésükkel, a hülyeségükkel ritkán és átmenetileg tudunk mihez kezdeni.
Mit lehet akkor tenni? Tudunk azon állítani, hogy mi hogy reagálunk ezekre! És ők ezt észreveszik!
Észreveszi, hogy eddig mindent elintéztél helyette, most meg majd nem. Észreveszi, hogy eddig mindig az ő érdekét nézted, most meg majd a sajátodat. Hogy eddig úgy gondolta, nélküle a Föld se forog tovább, aztán kiderül, hogy... ja, de!
A legtöbbünknek akkor gurul el a gyógyszere leginkább, amikor a leghiggadtabban kellene végiggondolni valami fennforgást. Ordítunk, rácsapjuk az ajtót, megsértődünk. És ezektől most jó?? Hát nem.
De! Ha a saját viselkedésünket kézben tartjuk és már nem veszünk részt a szokásos jelenetben, akkor már nem éri el a célját. Lehet, hogy csak az a célja, hogy idegesítsen. Lehet, hogy ezen túl az is, hogy így valamilyen hibát vétsünk, vagy figyelmetlenek legyünk. Hogy aztán már jogosan tetten érhessen ott, ahol eddig nem volt oka.
Vagy csak marha kényelmes volt tartani egy "megoldóembert".
Ez nagyon nehéz. De sokkal könnyebb, mint megváltoztatni egy felnőtt embert. Nem?
