Mostanában népszerűtlenebb napjaimat élem.

Mostanában van porondon, hogy számot vessek néhány döntésemmel.

Mostanában jövök rá, hogy ezen szóban forgó döntések valószínűleg hibásak voltak. Úgyhogy itt az ideje némi önkritikát gyakorolni.

Például. Én nagyon szeretek segíteni másoknak. Egy ideje már felhagytam azzal, hogy mindenki életébe belokoskodjak, de amikor valaki hozzám fordult tanácsért, annak szívesen adtam. Valamit mindig tudtam mondani.

Ezzel kapcsolatban eddig két dolgot vettem észre, amik igazolják, hogy ezt spec elb@sztam. 1: aminek figyelmet szentelsz, az fog gyarapodni. Így tehát ezekkel az emberekkel és tanácsokkal kapcsolatban további problémák merültek fel újra és újra. 2: a fölösleges időm ment el az okoskodással, mert többségében a tanácsokat nem fogadták meg, ezért újra és újra ugyanolyan problémákról hallgattam panaszkodást. Nekem ment az időm, a másik meg nem becsülte meg az ingyen tanácsot, úgyhogy neki se lett semmivel jobb.

Szerencsére megvannak az ajánlásaim, ha szakszerűbb helyre akarnak ezek az emberek fordulni, tudok nekik embert, könyvet, tanfolyamot ajánlani, ki mire nyitott. És ezen a ponton úgyis kiderül, hogy a problémát tényleg meg akarják-e oldani, vagy csak feszültséglevezetés volt nekem panaszkodni.

A másik csapda, amibe beleestem, a fentivel van kapcsolatban. Mivel engem nagyon érdekel az emberi gondolkodás, egy rakás olyan információm van, ami másnak nincs. Ezért amikor valaki valami marhaságot követ el, akkor hajlamos vagyok "szépen szólni". "Légyszíves ne csináld." "Ilyet nem mondunk." És azon kapom magam, hogy úgy viselkedek, mint egy óvónéni és a saját érdekem védelme helyett a másikat tanítgatom valamire, amire ő nagy eséllyel nem is nyitott ott és akkor. Ezt abból gondolom, hogy ezek a dolgok újra és újra előfordulnak, tehát az üzenet nem ment át.

Furcsa ezt mondani, de nekem itt az tűnik fel megoldásként, hogy sokkal önzőbbnek kell lennem. A kéretlen segítség rosszul sül el, cserébe nekem is megy az időm és hiába várom a köszönetet.

Mit gondoltok?