Sokszor az embernek van valami elégedetlensége a világgal, vagy valamilyen vágya, amit aztán másoknak elmond. Több emberen vettem már én is észre, hogy bizonyos dolgokról újra és újra beszélnek.

A dolog ott válik számomra érdekessé, amikor egy hosszabb idő eltelte után rákérdezek, hogy egyébként miért nem tesz semmit azért, hogy ez a dolog megvalósuljon.

Erre kapok valami magyarázatot, de utána általában az az érdekes fordulat következik, hogy az illető nem beszél róla többet! Ha pedig ezek után egyszer később rákérdezek, hogy mi újság ezzel a dologgal, akkor már megkapom, hogy "akkor befogom a pofámat", vagy legalább azt, hogy "már két hónapja szóba se hoztam".

És ettől megoldódott? Akkor már minden rendben van? Ha akarok egy remek pasit, de már két hónapja nem beszélek róla, mert tenni kellene érte, akkor az rendben van? Ha a cimborám megbántott, de többet nem panaszkodok, akkor a lelkemből elmúlik a fájdalom?

Amit nem teszünk ki a netre, vagy az arcunkra, az nem is létezik?