Sok embert látok ilyennek és magam is ilyen voltam.

Néztem a világot, nem értettem, mi folyik benne, nem tudtam, mihez kezdhetnék benne magammal, és az így fennmaradó energiát a gyötrődésre fordítottam.

Rosszul éreztem magam amiatt, hogy milyen kudarcok értek, amiatt, hogy másokat milyen sikerek értek, és amiatt, hogy nem tudtam, merre lépjek tovább ebből a helyzetből. Sok fölösleges energiám volt, de nem nagyon láttam értelmét semminek, aminek nekiállhattam volna. Úgy éreztem, mások csalódnak bennem és én is csalódtam saját magamban. Én nem értettem őket, és ők nem értettek meg engem.

Szívesen lettem volna szorgalmas, és alkalmanként megadatott, hogy valamiben úgy igazán kiélhettem magam, de ez ritka volt. Szívesen lettem volna kitartó, de alig akadt olyan dolog, amiben megláttam volna a hosszú távú hasznot. Szívesen lettem volna példamutató, de legtöbbször nem éreztem úgy, hogy amiben példát várnak, abban érdemes is példát mutatni.

Mivel néhanapján volt alkalmam egy általam kiválasztott cél érdekében keményen dolgozni, ezért nem áll távol tőlem ez a dolog. De sokszor úgy éreztem, hogy a dolgokat egyszerűbben is meg lehet oldani, könnyebb módja is van, és tudok segítséget is kérni másoktól, amitől az, hogy valamibe az ember beleszakadjon egyre kevésbé tűnt indokoltnak. Hiszen nekem sosem maga a kemény munka volt a cél, hanem az, hogy a kemény munka eredményét a legjobban elérjem.

Matekból például nem voltam túl jó, ezért ott a szorgalom segített (az érettségiig, mert azóta mindent, amit ki kell számolnom, a telefon egyszerűbbik számológépén ki tudom). Az irodalmat kedveltem, viccből Petőfi verseket tanultam meg. Szórakozásból, mert ezen túl a mai napig nem tudom, mire volt jó. Angolul egy csomó zenét hallgattam, a dalszövegek érdekeltek (szintén az irodalom miatt amúgy), ezért ezeket állandóan lefordítottam. Később mindenféle érdeklődési körömmel kapcsolatban tudtam angolul olvasni az interneten. Az emberi viselkedés és kommunikáció is nagyon érdekelt, az egyetemen a másik szakom a kommunikáció volt (az egyik a magyar). Ott tanultunk egy kicsit erről, alkalmanként tanultam egy kis pszichológiát, aztán így kerültem az mlm-be, ahol egy rakás könyvet ajánlanak ezzel kapcsolatban. Majd elkezdett foglalkoztatni a saját életem értelme, célja, és a mód, ahogy jobbá tehetem. Most éppen ezzel foglalkozom elég sokat.

Ugyanis hosszú bevezető után (szó szerint, és az életben is) úgy találtam, hogy azok a játékszabályok, amik alapján javasolják, hogy játsszunk, nem működnek. Tanulj jól, legyen egy jó állásod, gyűjts pénzt... Dolgozz keményen, sokat és meglesz a gyümölcse... Mozogj, étkezz egészségesen, ne legyenek káros szokásaid és akkor semmi bajod nem lesz... Vigyázz magadra, és akkor nem ér baleset... Tök jó, de mindazok az emberek, akiket irigyelünk, lehet, hogy mégis valahogy máshogy csinálják.

Sejtettem, hogy van átjárás az irigylőkből az irigyeltek felé, de nem tudtam, hogyan, merre induljak el. Nem tudtam, mik a kritériumok és azokat hogy lehetne megvalósítani. Nem tudtam, hogy ezek mindenki számára nyitott lehetőségek, vagy csak a szerencsés kevesek számára adottak. És amikor ajánlottak valamit, akkor nem tudtam, hogy tényleg valami értékeset találtam, vagy csak annyira szeretnék reménykedni, hogy belelátok nemlétező lehetőségeket.

Mindenesetre elindultam egy úton. Majd elmesélem.