Mire tanítják manapság az embert? Hogy legyen alázatos, hallgassa meg a másik felet, és ezzel együtt legyen kritikus. 

A végén oda jut, hogy annyira kételkedik, hogy a saját szemének már egyáltalán nem hisz, a saját nézőpontját már egyáltalán nem fogadja el és inkább másoké alapján ítélkezik. Mert ítélkezni kell, mert aki nem ítél, az nem is ember. De kié alapján akkor?

Azé alapján, aki már annyira régen van összetörve, hogy alkalmazkodni tudott az összetörtséghez. És hogy alkalmazkodunk? Hangosak és erőszakosak leszünk. Minél jobban kiabálunk, annál jobban igazunk van. Ebből kifolyólag feltűnünk és mivel erősnek látszunk, felnéznek ránk.

Végső soron kiknek a nézőpontját teszi magáévá a legtöbb ember? Azokét, akik a legjobban összetörtek, akik a legkevesebb saját és a legtöbb kölcsöngondolatot monyákolták össze...