Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én szeretem azt gondolni, hogy kézben tartom az életemet. Hogy az irányításom alatt áll a menete és hatást tudok gyakorolni rá, hogy merre menjen. Szeretem azt gondolni, hogy nem a sors, a karma vagy más hatalmas, titokzatos erő vezeti a lépteimet, akinek az útjai esetleg kifürkészhetetlenek. Ugyanígy az sem vezetett soha semmire, ha nálamnál nem nagyobb másik embereket akartam megnevezni felelősnek azért, ha velem valami rossz történt.

Szóval úgy hiszem, mindenért, ami velem történik, én vagyok a felelős. Legyen jó vagy rossz, akár én teszem, akár más, még ha véletlen egybeesésnek tűnik is, ha az én életemre hatással van, akkor valahogy én (is) felelős vagyok érte. Úgy hiszem, hogy minden apró dolognak van jelentősége, amit megteszek, vagy amit elkerülök. És hogy minden kis jó változással egy jobb irányba tudom mozdítani a sorsom alakulását. És főleg úgy hiszem, hogy nincsenek véletlenek.

Amikor te felbukkansz és hirtelen jobb kedvük lesz, az nem véletlen egybeesés. Amikor ugyanaz a helyzet újra és újra megtalál, akkor nem mindenki ugyanúgy hülye, hanem valahogy te csinálod magadnak. És amikor az életed elindul lefelé a lejtőn, azt biztonsan megelőzte valami rossz döntés. És igen, sok tényező bejön ilyenkor. Lehet, hogy azt mondták. Lehet, hogy úgy látszott. Lehet, hogy nem tudtam. Van ilyen. Ettől még az én életem az én felelősségem. Az én döntésem, kinek engedem át az irányítást és mikor veszem vissza.

Mindez nem baj. Sőt! A hibákért senkire nem kellene ráhúzni a vizes lepedőt. A hibákból tanulunk, abból fogjuk megtapasztalni, hogy mennek a dolgok és hogy milyen emberek vagyunk. A hibákat el kell követni. Aztán helyre kell hozni. Olyan ez, mint a kötés: egy sima, egy fordított.

És akkor fogjuk tudni helyrehozni, ha ránézünk, meglátjuk és elfogadjuk, hogy elrontottuk. És megfogalmazzuk, hogy pontosan mit.

Nem azt, hogy a másik mit művelt! Nem azt, hogy félrevezetett, átvert, megcsalt, eltitkolta! Hanem azt, hogy miért hagytam? Hogyan tudnám nem hagyni? Aláírtam? Legközelebb nem fogom. Bevettem? Legközelebb nem fogom! Kapott századszor új esélyt? Nem fog százegyszer! Meghallgattam? Legközelebb majd annak hiszek, amit tesz! Nem informálódtam lelkiismeretesen? Legközelebb minden apró betűt elolvasok!

Ezután tehetjük ezt a dolgot másként, hátha jobb lesz.

Végső soron minél több ilyen dolgot tudsz felsorolni most azonnal, annál több dolog lesz a listán, amin azonnal te önállóan tudsz változtatni, ha akarsz. Mi van a listádon?

Amikor megismételsz egy hibát, az többé nem hiba, hanem döntés. Paulo Coelho