Néha olyan szituációba kerültem, hogy egy másik ember ígért valamit, majd amikor eljött a számadás napja, kiderült, hogy a dolog nincs kész. Én pedig hamar ott találtam magam egy olyan helyzetben, hogy el kellett döntenem, miként vélekedek erről a meg nem csinálásról.

A magyarázás alapján ítéljem meg? Vagy az eredmény hiánya alapján?

Mert persze a dolgok el nem készültének soha nem az az oka, hogy az illető tett rá nagy ívben. Mindig valami akadályba ütközött. Hogy a dolgok nem úgy alakultak. Hogy nehezebb volt, mint várta. Hogy közbejött valami.

El tudom képzelni, hogy egyszer-egyszer el lehet fogadni a magyarázatot. Nem jöhet össze minden elsőre, lehet, hogy alá-, vagy túlbecsültük az ügyet.

De mit csinálunk, ha egy ilyen dolog elhúzódik? Ha várunk, várunk a másik által vállalt feladatra, de az csak nem készül el. Ha nem készül el, de mindig van egy remek kifogás, hogy miért nem, hogy kinek a hibája.

Nos, nálam egy idő után az ilyen emberek a lehető legrosszabb besorolás alá kerülnek.

Mindenkinek van egy gondolata arról, hogy adott vállalásokat mennyi idő alatt lehet biztos teljesíteni. Előbb-utóbb mindenki eljut oda, hogy "ennyi idő alatt már biztos meg tudta volna oldani, ha akarja".

Innentől a kifogásmesélők kizárólag a tetteik alapján lesznek megítélve. Innentől kifogás ide, vagy oda, egyszerűen tudni fogjuk, hogy rájuk nem lehet számítani, vagy akár azt, hogy eszük ágában sincs...

Én csak nagyon későn jöttem rá, hogy a tettek tényleg beszélnek.

Van olyan szituáció, amit átértékeltek ez alapján?