Erős személyiség.

Ezt mondták rám.

Mert mindig harcoltam valamivel, mindig nekifeszültem valaminek.

Utólag úgy gondolom, hogy bár dörzsölt harcos lettem, ez a kifejezés nem dicséret!

Hiszen kire mondjuk? Akihez nem kegyes az élet, akit mindig próbára tesz, akit a határaiig feszít ma, csak hogy holnap újra kezdje. Akinek csakazértis igaza van. És akinek ez a játszma annyira szent, hogy inkább megszakad, mintsem hogy kiszállna belőle. Miért is tenné? Hiszen aki nem hajtja szét magát, azt úgyis megszóljuk. Hát hogy képzeli?

Úgy döntöttem, rám inkább ne mondják, hogy erős személyiség... ne dicsérjenek álszenten valami olyanért, ami nekem se hasznos, meg annak se, aki mellettem, vagy velem szemben van. Ne ismerjenek el egy olyan teljesítményért, ami csak arra jó, hogy mindenki életét megnehezítsem vele!

Mondják rám inkább azt, hogy micsoda szerencsefia! Hogy neki minden összejön! Hogy neki csak megszületni volt nehéz!

És lehet, hogy ezt majd nem dicséretnek szánják, de én tudni fogom, hogy tényleg minden rendben lesz. 

Mert az életbe nem kötelező beleszakadni.

És mert így is lehetek jó.