Van egy pár kivétel, de mostanában azt veszem észre, hogy erős nőknek azokat nevezzük, akik keményen tűrik a méltatlan helyzeteket. Összeszorítják a fogukat és már-már mártírságba hajlóan elhatározzák, hogy csakazértis.

Vagyis újra és újra ugyanabba a csapdába lépnek. Nem vonnak le semmilyen tanulságot azon túl, hogy a világ elbánik velük és a helyzet csak ismétlődik újra és újra…

Lehet, hogy tévedek, de szerintem az az erős nő, aki észreveszi ezeket a tendenciákat és ki tud lépni! Aki megfigyeli, mit tehet ő anélkül, hogy bárkitől engedélyt kellene kérnie, vagy bárki jó hozzáállására hagyatkoznia kéne.

***

Persze az erős nőkkel valahogy a férifiak nem jutnak dűlőre. Aki kigyakorolja, hogy oldja meg a problémáit anélkül, hogy másra legyen utalva, az – mint megtudtam – a férfiaknak nem nagyon pálya. Azt mondták, hogy kell, hogy egy nőnek szüksége legyen rájuk, de ha egy nő manapság boldogulni akar úgy általában, akkor ezt nem engedheti meg magának. Nem kényelmesedhet bele abba, hogy valakire majd mindig számíthat, mert mi van, ha nem?

Mi legyen ezzel az ellentmondással, hölgyeim?