Mondják, hogy az iskola az életre készít fel. Ez remek! Ekkor arra gondolunk, hogy megtanít minket szükséges tudásokra, helyes viselkedésre, jutalmazza a jót, kijavítja a rosszat és a végén a jó mindig győz: tovább tanul, jó állása lesz és boldogan él, amíg meg nem hal.

De mi történik? Vidáman belevágunk, aztán hamar rájövünk, hogy nem egészen erre gondoltunk, nem lehet kiszállni, tovább kell csinálni, stressz van, túl sok tennivaló van, alkalmanként kettős mérce van, nem jövünk ki a többiekkel, és még ha végül mindent ügyesen meg is oldunk, akkor is kilépve az érettségiről arra kell rájönnünk, hogy még mindig nem értjük, mi a fene folyik itt. Úgy érezzük, hogy a tanulás mellett egy rakás zavaró dolgot kell valahogy leküzdeni.

Nos, mondják, hogy az iskola az életre készít fel. Milyen is az élet? Melyik is a tanulás része a dolognak? A töri és matekóra? Vagy az, ahogy az emberrel bánnak és ahogy boldogul?

Próbáljátok meg a következő nézőpontot: fordítsátok meg a gondolkodást. A tanórák esetleg érdekesek, de a valódi tanulnivaló nem a könyvekben, hanem a sorok között van!

Tanuljátok meg, hogy kell a stresszt kezelni, az emberekkel elboldogulni és a saját javatokra fordítani mindazt, amit az előző percekben még bruttó szopásként tartottatok számon!

Az iskola az életre készít fel! Legyetek jó tanulók!