A szülők sokan úgy gondolják, jó, ha mindent megadnak a gyereknek. Ez a dolog most éppen ott tart, hogy cikkeznek róla a neten, hogy "hagytunk felnőni egy életképtelen generációt"... biztos ti is olvastátok már.

És a generáció meg nem érti, miért utálja őket mindenki.

Úgy lettek felnevelve, hogy nekik minden jár, hogy mindenük meg kell, hogy legyen, hogy nehogy valamiben hiányt szenvedjenek, nehogy úgy kelljen járniuk, mint anno a szüleiknek (nem volt meg mindenük). Soha nem kellett megmozdulniuk, mert a szülői képességeknek társadalmilag az volt a mércéje, hogy mennyire van minden a seggük alá téve! Mert aki nem tud mindent megadni, az nyilván "szaranya".

Hát milyen szemetek vagyunk, nem? Elmondjuk, hogy képtelenek bármit elérni, amikor eddig magától értetődő volt, hogy mindent a seggük alá kell tolni!

A legnagyobb szemétség egy ilyen gyerekkor után a fejéhez vágni, hogy milyen önző, milyen szánalmasan képtelen. Hát honnan tudná? Vagy hogy tudna kb. 20 év után mindent bepótolni, amitől a jó szándék jegyében idáig meg lett kímélve, esetleg el lett zárva?

Milyen szemétség számonkérni rajtuk azt, amivel nem is volt alkalmuk találkozni!

De ha ilyen okosak vagyunk, akkor nyilván nem nagy gond mindent bepótolni a szülőknek is, ami az elmúlt 20 évből kimaradt. Megtanítani a gyereket a házimunka fortélyaira (mert nem jön rá magától), a viselkedésre, az illemre, a logikára és a túléléséhez szükséges egyéb jártasságokra.

Csak hogy ne érezze úgy, hogy át van verve, mint szar a palánkon.

Nem?

A cikk: https://hildasagok.blog.hu/2018/06/09/egy_elrontott_generacio?utm_source=bloghu_megosztas