Amióta az eszemet tudom - sőt, amióta csak a történelmet írják - soha nem fordult elő, hogy mindenki meg lett volna elégedve a politika menetével. Volt, hogy magam is kimentem tüntetni, tolongtam a tömegben, hallgattam a beszédeket... kukákat nem gyújtogattam. De most rögtön kettő új nézőpontot…

Sok embert látok ilyennek és magam is ilyen voltam. Néztem a világot, nem értettem, mi folyik benne, nem tudtam, mihez kezdhetnék benne magammal, és az így fennmaradó energiát a gyötrődésre fordítottam. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy milyen kudarcok értek, amiatt, hogy másokat milyen sikerek…